Sziasztok! 
 

Tudom, ezer éve nem jelentkeztem, de volt nagyon nagy okom rá. Érettségi. A héten végeztem minden vizsgámmal. Na, de ez is egy külön történet. Akit érdekel, azzal szívesen megosztom, de akit nem, az nyugodtan ugorja át ezt a részt, nem harapok érte.

Érettségi 1. nap

A reggelem olyan gyönyörűen kezdődött, hogy azt le kellett volna írni. Nem mintha most nem azt csinálnám...
Korán, pontosabban negyed hatkor felkeltem és a szokásos készülődést megtettem. Fogmosás, smink, kosztüm, cipő stb... Annyira utálom ezért a MÁV-ot, hogy az hihetetlen. Kivették az iskola hiány miatt azt a buszt, amivel szépen be tudtam volna menni. Hat óra negyvenhárom perckor indult volna, de nem volt. Na, elő az okostelefont! Megnéztem a menetrendet. Ekkor volt hat óra huszonhat perc. Ez nagyon fontos ám! A busz szépen öt perce ment el. Nem voltam ideges. Neeem! Csak egy kicsit kerülgetett az infarktus. Mit számít! Apámat hívtam, hogy nem indult-e még melóba. 
A szüleim három évesen elváltak. Természetesen nem vette fel a telefont, így kénytelen voltam keresztapámat hívni, aki a falu végéről fordult vissza értem. Örök hála. 

Szóval, berendeltek mindet - az egész osztályt - reggel fél hétre az iskolába, mondván, hogy mindenki érjen időben ide. Az volt a hatalmas nagy szerencsém, hogy jó volt az idő. (Tudni kell rólam, hogy én gyűlölöm a meleget.) Szép felhős volt az idő, így nem főttem szét a harisnyába és a fekete BÉLÉSES kosztümbe. A magassarkú szerencsésen feltörte a sarkamat, de ez már részlet kérdés. A vizsgaelnőről rengeteg félelmetes dolgot hallottunk a hetekben, hónapokban, szóval a tanárok kellően beijesztettek minket. Igazuk is volt, de nem firtatom tovább ezt a dolgot. 

Nyolc órakkor felsorakoztunk szépen a félemeleten. (Igen, nekünk olyanunk is van.) Elmondta a beszédét meg a jótanácsait az igazgató helyettes, majd az elnökasszony szólt pár mondatot és a tanárikarral együtt mentek is a tornaterembe a testnevelés érettségit megnézni. 
Ezután osztályfőnölünkkel konzultáltunk még és nagyjából ezért hívtak be minket. Otthon még kellp képpen izgulhattunk, de már egy darab könyvet nem vettem a kezembe. 


Érettségi 2. nap

A nagy nap, ami végre eljött. Már szét idegeskedtem magamat a kocsiba, de keresztapum csak bíztatott, hogy menni fog. Sikerült is! Reggel én voltam az első csapatban az első, aki beléphetett a terembe. Már nagyon izgultam és még életemben nem voltam ennyire ideges. Belépve a kis terembe húztam egy angol tételt és már mondtam is a tanáromnak. A vizsgabiztos figyelt, de szerencsére jól lefeleltem a tudásomnak megfelelően. A matek - igen, szóbeliznem kellett abból is - eléggé megrémített, de olyat húztam, amit tudtam. Halmazok, egyenletek és pár szabály, fogalom, ami benne volt a fügvénytáblázatban. SZERENCSÉRE! 
A metekra volt fél óra, hogy megcsináljam a feladatokat. Aztán jött a felelés. Hát, rettenetes volt és eléggé nyögve nyelősen ment, de végül siekrült az is. Ekkor jött a magyar. Irodalomból Franz Kaffka - Átváltozás című novelláját húztam, Nyelvtanból a közmondások, szólások és szóláshasonlatokat. Ekkor már legalább két óraája bent ülten a terembe a többiekkel. Miután megvolt a felkésülési idő még várattak legalább fél órát, így később kerülten sorra. Nagyon féltem, ugyanis magyar-töri szakos volt az elnökünk. Remek! A végén annyira rosszul voltam, hogy kissé pánikba estem. Olyankor az van, hogy elsírom magamat. Majdnem sikerült, de visszatartottam. Az elnök nem akart kiengedni még inni se, pedig ez számomra nagyon megterhelő volt már. Húztam a törit. Ipari forradalom, szóval ezzel nem volt gond. Minden patentul ment és már le is feleltem a felkészülési idő után. Húztam a lefvégén a választott tantárgyat, ami nekem a biológia volt. Mikroszkópos feladat volt az A része. Egyszikű, kétszikű növény vizsgálata és a szállítónyalábok. B tételem pedig a légszennyezés volt. Erről is tudtam beszélni természetesen. 

Ez után végre kijutottam és az volt az első dolgom, hogy ettem és ittam. ÖT órát voltam étlen szomjan óriási stresszben, szóval... Viszont túléltem és meegvan az érettségim hál' Istennek. Még megvártam barátnőméket, majd indultunk haza.
 

Érettségi 3. nap

 Végre eljött az utolsó nap is. Teljes harci felszerelében ott voltunk - legalább is én - fél kettőre. Sajnos ekkor volt csak buszom. Háromra rendeltek be minket, mert elvileg akkor kellett volna kezdeni. Na, ez természetesen nem így volt. Az én iskolámban soha nem úgy vannak a dolgok, mint ahogy kéne...
Vártunk és vártunk a büfében és beszélgettünk. Én már felfaltam az összes cseresznyét is, ami volt. Osztályfőnökönk három órakkor kiosztotta a négy éves bizonyítványt, majd még egy órát vártunk arra, hogy az érettségiket is megkapjuk. Végül olyan félhat környékére végeztünk mindennek. Kaptunk egy szép történelmi könyvet, amiben a magyarországon fellelhető összes törvény benne van. Fáradtan, de boldogan értem haza. 

Mindenkinek elújságoltam, hogy átmentem mindenből. Egy közepes átlagú érettségi szerintem egész jó. Bár tény és való, hogy ha tanultam volna rá, akkor jobb is lehetett volna. Nem baj! Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. 


Üzenem azoknak, akik még nem érettségiztek le, hogy jól kössék fel a gatyájukat jövőre, mert bizony nagyon nehéz lesz. Egyhuzamban 5-6 órát egy helyen étlen, szomjan idegesen nem lesz könnyű átvészelni. A percek nagyon lassan fognak telni. 
Viszont, hogy mondjak egy kis bíztatást is... :D MEG LEHET CSINÁLNI!!

puszi: Selena