Dylan szinte az egész életét nevelőintézetben töltötte. Neveletlen, makacs, szabad szájú természettel áldotta meg a sors, több zűrt csinált maga körül, mint hasznot. Ha a baj nem találta meg őt, akkor majd maga megkereste. Titokzatossága ellenére egy dolog volt csak biztos vele kapcsolatban, amit mindenki tudott az intézetben, az pedig nem más, mint, hogy él valahol két testvére, akik most tizenhárom év után előkerültek. Dylannek egyáltalán nem tetszett, hogy hirtelen olyan fontos lett mindenki számára. Foggal, körömmel ellenkezett „családja” ellen, de mikor elköltözött a nevelőintézetből minden megváltozott. Azt akarta, hogy mindenki tudja, hogy ki is ő. Vele senki nem ellenkezhetett, nem szólhattak vissza neki soha, de ez megváltozott. Viszont volt valaki, aki képes volt kezelni a lányt és talán arra is, hogy megváltoztassa őt örökre...

 

Mi történik akkor ha ez a személy elhagyja a lányt és a szívét a porba taposva össze törte, ahonnét soha nem képes talpra állni? Képes lesz elfelejteni őt vagy emléke az őrület mélyére taszítja? 

 

Jön valaki, aki megtanítja a lányt újra bízni és szeretni. Vajon régi szerelme emléke engedi újra élni? Mi lesz ha nem képes felejteni? Mit fog tenni? 

: